7.rész

~Regi szemszöge~


És itt vagyok...Az X-factor-ban...Mondanom sem kell,hogy nagyon boldog vagyok,és hogy mennyire izgulok...Már el is terveztem.Minden úgy lesz,hogy felmegyek a színpadra körülöttem vagy 30 emberrel,és várok...Hogy továbbjussak...Ami remlélhetőleg beteljesül majd...És ha nem,megpróbálok majd nem összetörni...Ez eddig rendben van,de milyen lesz a valóságban?Ááá,mindegy...Lesz valahogy(de remélem jól).
Mikor rendbe szedtem magam,éppen indulni kellett.Megpróbáltam megkeresni Loui-t,de nem találtam sehol,így egyedül mentem.A hosszú folyosón lépkedve hallottam,hogy valaki jön a hátam mögött egyre közelebb hozzám.Mikor már majdnem mellettem volt az idegen,és megfordúltam.Egy göndörhajú fiú mellett találtam magam,aki mosolyogva nézett rám.Amikor rám mosolygott és megláttam a gödröcskéit,nekem is akaratlanul kellett mosolyognom.
-Szia-Köszönt kedvesen.-Harold Edward Styles vagyok...te?
-Szia-mondtam.-Regina Madison Youngerman.
-Egyedül vagy itt?-kérdezte.
-Hát...Igazából itt van a barátom is,de nem együtt vagyunk egy csapatban...Érted?-kérdeztem tőle,mert nem magyaráztam el magam elég érthetően.
-Értem...És ő hol van?
-Hát őt kerestem,de feladtam,mivel sehol sem volt...Szerintem már bent lehet a stúdióban...-motyogtam.-Jut eszembe,nem késünk el?

-Jaj,de!Gyere!-mondta,és elkezdünk lépkedni...De nagyon lassan mentünk.Nem értem miért.Nagyon jól telt vele minden perc,és lehet,hogy azért mentünk olyan lassan,hogy minél többet tudjunk bezélgetni.Komolyan mondom ezzel a  a sráccal nagyon jó volt lenni.Nagyon sok mindent megtudtam róla,és egész jól összebarátkoztunk.De ez még nem jelenti azt,hogy Loui-t kicserélem rá,hanemcsak,hogy egy jó haverom lesz.Mikor megérkeztünk,mindenki mérgesen figyelt minket,mintha ördögök lennénk.Fura.
-Na,végre teles a létszám!Most 3 csoportba fogunk osztani mindenkit,kérem figyeljenek!-mondta  egyik producer.Helyet foglaltam Harry mellett,és Loui-t próbáltam keresni.Mikor megláttam,elköszöntem Harry-től,és odamentem Lou-hoz,és üdvzlem őt egy puszival.
-Szia!Egész reggel kerestelek,de nem kaptalak.Hol voltál?És miért nélkülem jöttél ide?-kérdeztem.
-Szia!Valahogy megvagy!Én is téged kereslek,és azért jöttem nélküled,mert a szobatársam egy pszichopata,és muszáj volt vele jönnöm,mert félt eljönni!Mos mond meg!-mondta,mire én egy jót röhögtem.
-Ne mondj már ilyent,itt ül melletted!És mitől félt?
-Azt nem mondta!De bíztos a sok embertől.Bezzeg rajta kívül senki nem fél az emberektől!-elmosolyogta magát,mire én is ezt cseleketem.Beszélgettünk még sokat,amíg a nevemet meg nem hallottam.Oké,most kell erősnek lennem,és továbbjutnom!Ha pedig nem,akkor majd lesz ami lesz!Felálltam a helyemről,de Loui a karomnál fogva visszahúzott.
-Ígérd meg,hogy továbbjutsz!-nyomott egy puszit az arcomra.-Sok sikert,remélem meglesz!
-Azt én is,köszi!-mondtam,és már tényleg sietnem kellett.Elengedtem a karját és egy utolsó pillantást vetettem rá.Arcából ki lehetett olvasni a türelmetlenséget,meg a feszültséget.Olyan rossz volt,hogy nem tudtam visszamenni,de muszáj volt mennem.megérkeztem,és megálltam a sor végén.Utánnam még jött pár ember,és Legvégül Lou.A zsűri elkezdte mondani a neveket,amitől én lefagytam.Mi lesz,ha nem hallom már többet a nevem?Jaj,na,mondjátok már az enyémet!Ááá!
-És a utolsó,aki továbbjutott,az...-kérlek mondj engemet Simon!Kérlek mondj!-Az Noel Dorthy!-Nem!Ez nem lehet!Nem igaz!Nem eshetek ki!Én teljesen másra számítottam...Nem erre!De most miért?Miért kell nekem minden nap sírnom?
Kimentem a teremből,és teljes szívemből elkezdtem sírni.Miért???Egy kis idő múlva valaki hátulról megölelt,és a fülembe suttogta,hogy "Semmi baj.Továbbjutsz.Vagy ha nem,jövőben biztosan!".De én most akarok továbbjutni!
-Lou!Ez nem így megy...Jó,jövőben is eljövök,de ha nem jutok tovább?Kellett anyáéknak rábeszélni erre a versenyre!Most teljesen a szívemhez nőtt,és vége...Nincs többé...Felfogod,hogy vége?!-förmedtem rá.
-Regi!Meghallgatsz?-kérdezte mosolyogva,mire bólínottam egyet.-Szóval,ha még egy kicsit maradtál volna,akkor tudnád,hogy most át kell mennünk  másik váró terembe.Mondtak pár nevet,és te is ott voltál,meg én is.-törölte le a könnyeimet.
-Mi?De akkor mennyünk gyorsan!-mosolyogtam el,és azt hiszem,én lehettem abban a pillanatban a legjobb ember!Hűha!Ez jól esett!
Mikor megérkeztünk,volt pár velünk egy korú ember,akik izgatottan vártak.Köztük ott volt Harry is,akit én csodálkozva néztem.
-Harry?Szia!-köszöntem ma másodszorra
-Szia!Te sem jutottál tovább?-kérdezte szomorúan.
-Hát nem,de itt hátha.Amúgy jut eszembe,ő itt a barátom,Louis!-mutattam Lou-ra.Mosolyogva néztek egymásra,és egész jól elbeszélgettünk így hárman.Egészen addig,amíg...
-Oké,akik a nevüket hallják,azok menjenek be!-és mindenkit kihívtak,csak engem nem.A két fiúnak muszáj volt mennie.De én?Én miért nem kellet menjek?Egyáltalán minek hívtak ide,ha nem kell bemenjek?Ez nem igaz.
-Te vagy Regina Youngerman?-hajolt felém a producer.
-Öm..Igen,én vagyok.Miért?
-Kérlek gyere velem!-monda,és nagyon sietős volt neki.
-Oké.-mondtam,és követtem.Hát jó,majd csak lesz valami.Mentünk,mentünk,és egyzer csak a színpadon veszem észre magam.Két csapat között.A bal oldalamon egy fiú csapat volt.Benne volt Harry meg Lou,meg három fiú.Na,ők mondjuk mosolyognak rám,de a jobb oldalon lévő lány csapat nem néztek jó szemmel.Oké,kínosan érzem magam,el akarok menni!
-Szia Regi!-köszönt az egyik zsűri.-Azt szeretnénk mondani,hogy csodálatos hangod van,és nem szertnénk,ha kiesnél.Azonban neked olyan hangod van,hogy nem tudtuk eldönteni,hogy melyik csapatban találnád meg a helyed.Ezért az szeretnénk kéni a csapatoktól,hogy valamelyikőtők fogadja be,mert mindkét csapatban ugyan olyan jól teljesítene.Szóval melyikőtök fogadja be?-és én tátott szájjal néztem mindenkit.Most mit csináljak?A lány csapatba illenék,de ők rossz szemmel néznek engem,és stílusunk is nagyon  különböző az enyémtől.A fiúknál pedig...Ott van 5 tökéletes fiú,nem hiszem,hogy illenék oda.Én mégis oda kívánkozom.Ez normális???
-Hozzánk szívesen jöhet-monda az egyik fiú.Tényleg nagyon jó lenne,ha ők választanának,és

nem a lányok...Nagyon örültem ennek a mondatnak,meg kell mondani!
-Akkor fiúk,ti befogadnátok?-remélem erre a kérdésre igent mondtak majd.
-Igen!Hozzánk jöhet!-mondták a fiúk mosolyogva.És én ennek annyira örültem,hogy elnevettem magam.
-Oké.Szóval Regi,akarod,hogy 5 fiúval összetegyünk?-Én...Igen...Akarom,köszönöm az esélyt nagyon szépen!-és akkor elkezdtem könnyezni,annyira örültem.Örülök ennek nagyon! :'D Szóval összekerültem 5 fiúval,akikből egyet ismerek teljesen,az egyikkel már találkoztam,de még egy napja sem ismerem,és az a 3,akiket az eddigi életemben sosem láttam.De ettől függetlenül nagyon örülök!Csak nem tudom...Ha esetleg majd híresek leszünk,akkor csak ezért az 5 tökéletes fiúért fognak majd rajongani,és rólam azt sem fogják tudni,hogy ki vagyok.Hát,nem tudom...

6.rész

Kedvs Olvasoim!Sajnállom,hogy csak most hoztam az új részt,de rengeteg dolgom volt :( És még van egy rossz hírem,ami az,hogy a következő héten nyaralni megyek egy másik országba.Ma indulunk,ezért kapjátok meg ma az új részt.És tényleg nagyon sajnállom,hogy megint egy hetet kell várjatok az új részre.Tényleg!
Na,én nem is húzom tovább az időt,hagyom,hogy olvassatok :3
U.I.:A következő rész 5 komi után jön.Puszi mindenkinek!

~Regi szemszöge~

Hogy mi van?Kirúgtak?De mi?Hogy?Miért?Egyáltalán mi van?Nem is csináltam semmit...Csak tűrtem...Nem volt olyan matekóra,ahol nem alázott meg volna...De szerencsére nem röhögtek ki...Na igen!Az én osztályom.Mindíg egy balhés osztály voltunk,de szerintem az egész világon a legösszetartóbb...És többe már nem leszek velük...Ajj már!Én most tényleg "nosztalgiázom"?De hülye vagyok,istnem!Nem!Ez nem történhet meg!Soha!!!
A szemeim könnyel teliek voltak,nem bírtam tovább...A sírás folyotgatott..Körülöttem minden összedőlt...Teljes szívemből kezdtem el zokogni.Nem kívánom ezt az érzést senkinek!Loui úgy nézett rám,minta valami szellem lennék.Jó,igaz,hogy nem nézhettem jobban ki,mint egy zombi,de komolyan nem értettem.Emiatt nem tudom,hogyan,de jobban elkezztem sírni...Loui szemeiből is kihullott pár könnycsepp,ami tényleg nagyon elcsodálkoztatott,mert Ő sosem könnyezik.Ő ilyen rossz fiú...Talán éppen ezért szeretem...Talán...
-Lou...-mondtam alig hallhatóan.Ki akartam deríteni,hogy miért könnyezik.
-Én tehetek róla...-mondta nekem,és ezzel a mondatával teljesen lefagyasztott.Hisz megígérte,hogy nem veri meg!Miért hallgatott erről?És természetesen ő is be kellett köpjön engem!Pedig semmi én semmiről nem tehetek!Miért olyan barátom van,aki bárkit képes agyonverni értem?Már kezdem unni...De tényleg!
-Tényleg?Nem azt ígérted,hogy békén hagyod?-förmedtem rá.
-Nem Regi!Én azt ígértem,nem verem meg.És én nem vertem meg,hanem csak odamentem,és megkérdeztem,hogy mi a baja veled.És erre behúzott egyet nekem.És elmentem.Mert megígértem neked,hogy nem verem meg.Pedig nem ártott volna neki,és meg is tehetném.De nem teszem.Miattad!Nem ütöttem neki vissza,de mégis kirúgatott téged a sulidból.Ezért te szenvedsz,az én hibámból.Sajnálom.Tényleg.Éppen ezért most eljössz velem az igazgatódhoz,és megbeszéljük,hogy ne rúgjanak ki.És mivel Holly osztálytársad,ő is jön.-én ezt csak földig érő állal hallgattam,és csak csodálkoztam.Megvártam,amíg felveszi a pólóját.Miután végzett,megfogta a karom,és kivezetett volna(ismétlem,VOLNA),de anyáék nem engedtek.Mi is lenne,ha igen..Pff...
-Apa,engedj ki,mert nem tudom,mit csinálok!-mondta Louis olyan hangnemben,amit még sosem hallottam.
-Nem mentek sehova!És különben is,tanulnod kell,mert holnap iskola!-mondta.
-Apa,te erőssen el vagy tévedve,mert egy hetet megadtak a suliból.És ne nevettes már,engedjetek már ki,mert esküszöm felgyújtom az egész házat!-istenem!Hogy ilyen bátor?
-Nincs nállad öngyújtó!-monda apa,és előszedett egy öngyújtót a zsebéből,és Loui felé tartotta,hogy világos legyen neki,milyen ezköze nincs.
-De most már van!-Loui egy gyors mozdulattal kikapta a kezéből az ezközt,és apa orra alá tartotta.-Most pedig engedjetek ki!-erre mindenki meghátrállt,és utat engedtek nekünk.Komolyan megijedtek tőle :)-Köszönöm.-mondta,és aval ki is mentünk a lakásból.Ahogy kiértünk elkacagtam magam.
-Megijedtek tőled!-és tovább fojtattam a nevetést.
-Jól is tették.-mondta Loui és elmosolyogta magát.
  Az igazgató úrnál minden rendben ment.Kiderült,hogy igazából ki sem rúgtak,sőt,még az is,hogy a matek tanárom fel sem hívta az igazgatómat.Szóval a tanáromnak még egy húzása van,ahhoz,hogy kirúgják.Jeppy!
*Pár Hónappal Később*

Ez nem igaz!Ma az a nap van,amikor Úr isten ha továbbjutok,mehetek a mentorok házába!Kezdem egészen jól megszeretni ezt a versenyt!Komolyan!Eddig egy nagy hülyeségnek tartottam,de most...És Loui sem esett ki a versenyből.Az életem mostanra már teljesen megváltozott.Anyáék is végre békén hagytak,mivel Loui megzsarolta őket azzal,hogy ha nem hagynak békén,kilépünk az X-ből.És komolyan békén hagytak.Meg még azért változott meg,mert egy csoda módján osztályelső lettem.Mindíg is az akartam lenni.És sikerült.És MÉG az X-ből sem estem ki.Kell ennél jobb élet?

5.rész

~Louis szemszöge~


Szeretem Regit!Ez tény!Soha senki nem veheti el tőlem,soha senki nem mondhatja meg,hogy mikor mit csinálok vele,soha senki ezentúl nem ütheti meg!Őt márt teljesen az enyémnek érzem,úgyhogy soha nem fogom elengedni!Mindentől meg akarom védeni,hogy jól érezze magát.Ezért elmegyek ma ahhoz a "matek tanárhoz",és megmondom neki,hogyha nem száll le róla,akkor ott bajok lesznek.Csak miatta fogom ezt tenni,meg kell értenie.Ott hagytam Regit,és mondtam neki,hogy egy kis idő múlva visszajövök,de ő nem akarta.
-Kérlek legalább te ne haggy itt!-mondta,és könnyek kezdtek gyűlni a szemébe.Megölelt sírva.Sajnáltam.Nagyon.
-Regi!Értsd meg,hogy csak érted teszem!-viszonoztam az ölelését,és tényleg nagyon nehéz volt visszafogni a könnyeket,de szerencsére nem kezdtem el sírni.Még mit ne!Én sosem sírok!-Max egy fél óra,és itt leszek,ígérem!Addig nyugodtan menny fel a szobámba,és zárd be az ajtót!Szerelek!-suttogtam a fülébe,és elengedtem.Elmentem a garázshoz,hogy vegyem ki a motrom,de valaki megfogta a csuklóm,és nem engedett tovább.Rebi volt az egy bőrönddel...Regi ikertstvére...Ha róla van szó,tutira nincs menekvés.Ő egy maximalista..Sötétebb haja van,mint Reginek szerencsére,különben nem tudnám megkülönböztetni őket...
-Hova indulsz?nekem nem is köszönsz?-kérdezte keresztbe tett kézzel.Megérkezett.Komolyan,5 hónapja nem láttam,olyan egy iskolában van.Örültem nagyon neki.
- Dehogy is nem!Hogy vagy?-Adtam egy öleléstneki,és mosolyogtam.De azonban megláttam Regit,aki a falnak dőlve sírt.A mosoly az arcomat gyorsan elhagyta,így elengedtem.Ő ezt rögtön észrevette,hogy van valami,és rögtön megkérdezte,mire én motyogtam egy "semmi"-t,de nem jött be!
-Loui!Azonnal mond el,mi a baj!
-Mondom semmi!
-Loui!Nekem nem tudsz hazudni!
-Jó,elmondom,de nem most!Most sietnem kell,és nincs időm!Szia!-azzal mentem is volna,de megfogta a pólómat,és visszarángatott.
-Ígérd meg!Amúgy Regivel meg mivan?-nézett mélyen a szemembe,és követelte a válaszomat.Ettől a tekintettől mindíg csak igazat tudok mondani.Félelmetes,mennyi mindenre képes.
-Ígérem,és neki is az,mint nekem.Majd elmondom,ne aggódj!Szia!-mondtam,és valahogy odaértem a garázshoz.Kivettem a motrom,és nem tudom,hány km/h-val mentem,de azt hiszem,a maximumon volt.Őrült vagyok.Tudom.Mikor megérkeztem,bekopogtattam,és kis idő múlva legnagyobb meglepetésemre Holly nyitott ajtót.
-Loui!Te meg mit csinálsz itt?-kérdezte nevetve.
-Ezt én is kérdezhetném tőled...Itt lakik a matek tanárotok,ugye?-mondtam,és reménykedtem,hogy igen lesz a válasza.
-Igen,itt lakik.De miért keresed?
-Csak beszélni szeretnék vele.És te?
-Anya elhozott ide valami sulis pályázat miatt.Halálra unom magam...
-Ó,értem...Sok sikert a túléléshez!Idehívod azt a férget?

-Pssz!Még meg fogja hallani!Idehívom,pill!-mondta,és elment.Abban a pillanatban megjelent,és megkérdeztem,miért utálja annyira Regit.Mire azt mondta,hogy húzzak el onnan,de én nem mentem el válasz nélkül.Erre megint kaptam egy ütést.Úgy visszaadtam volna neki,de Regi arra kért,ne verjem meg.Nehéz volt ezt a férget nem megverni,ezért elmentem.Mikor hazaérkeztem,első dolgom az volt,hogy felrohantam a szobámba.
-Régi!Nyisd ki,csak én vagyok,Loui!-abban a pillanatban kinyitotta,és a nyakamba ugrott még mindíg sírva.Szegény!-Itt vagyok,ahogy megígértem,ne sírj,kérlek!
-Végre itt van az én barna hercegem!-mondta,mire leugrott rólam,és bezárta az ajtót.Megfogtam a derekát,és elkezdtem csókolni.Kis idő múlva anyáék dörömbőltek az ajton,hogy nyissuk ki.Én odamentem,és kinyitottam.
-Mi van?
-Regi,miért szemtelenkedtél a matek tanároddal?Kirúgtak a sulidból,normális vagy?!

4.rész

~Regi szemszöge~

Semmi kedvem ehhez az egészhez.Egyáltalán nem örülök,hogy én továbbjutottam.És mellesleg Loui is továbbjutott...Hát,hogy mi lesz ebből,azt én nem tudom,de nem is akarom tudni.Behúzódtam a szobámba feltankolva pizza szeletekkel(tudom,kicsit hülyén hülyén hangzik,de ez a kedvenc kajám),és reggelig ki sem mentem onnan...Csak késő estig neteztem,és olvastam,aztán valahogy elaludtam.                                                                                                                           - Ébresztő - rázta valaki a a vállam, de én csak tovább "próbáltam"  aludni. - Reggel van! Kelj már fel! - ordított a fülembe, mire leestem az ágyról.-Louis!Normális vagy?!-förmedtem rá,de ő csak röhögött ezen.-Szerinted ez vicces?!

-Hát,eléggé!-mondta,mire megcsókolt.

-Kérj bocsánatot!-hátráltam meg tőle csípőre tett kézzel.

-Drága Regim!Megbocsájtasz nekem?-megfogta a bal kezem,és letérdelt elém,mintha a kezemet kérné meg.

-Igen,persze!-erre felállt,és közelebb hajolt hozzám,és megcsókolt...Pár perc múlva azon veszem észre magam,hogy a pizsomafelsőm nincs rajtam,és az ágyamon lefeküdve smárolok Louival.És ezt a romantikus jelenetet anya szakítja félbe.

-Ti ketten!Szálljatok le egymásról!!!-ordította mérgesen.A hangra aztán mindenki idejött(apa,Loui anyja,Loui apja,Dave,és Loui húgai),és mindenki mérgesen fürkészett minket.

-Loui!Szállj le már Regiről!-mondta Loui apja,mire leszállt rólam,de mikor meglátták,hogy nincs rajtam más,mint egy szál melltartó,mindenki megdöbbenve nézett engem.De én csak összekacagtam Louival,és próbáltam keresni a felsőmet.Aztán valahogy megláttam az íróasztali lámpámra dobva,mire jobban elkezdem röhögni vele.-Regi,Louis!Ti ketten most rögtön le a konyhába!

-Felöltözhetek?-kérdeztem egy tettetett szomorú arccal.

-2 perced van!-mondta apa mérgesen.-Loui!Te viszont jössz!

-Oké-felelte lazán.Azzal mindenki kiment.Én meg csodálkoztam,hogy miért pont nekem vannak ilyen szüleim,akik mindig beleszólnak a magánéletembe.Miért?Hát,azt hiszem,már rájöhettem volna,hogy az élet mennyire igazságtalan...Felöltöztem,és lementem a konyhába,ahol akkora feszültség volt,hogy vágni lehetett volna.Loui mellet volt egy üres hely,így leültem volna mellé,de apa ebben megakadályozott.

-Nem ülsz oda!Ülj le ide!-felállt és az ő helyére mutatott.Én szó nélkül leültem oda,mire mindenki rám nézett gyilkos pillantással.

-Mi van?-kérdeztem megszeppenve.

-Először is!Most mind a kettő elmondja,hogy,EZT MEG HOGYAN KÉPZELTÉTEK?!

-Hogy,hogy hogy képzeltük?Apa!Ne őríts meg!Szeretem őt,és ő is szeret engem!Nehogy,azt mond,hogy te nem csókoltad meg anyát!

-Hogy mondtad,fiacskám?!

-Sehogy...-mondta unottan,de erre szegény akkora ütést kapott a gyönyörű arcára..Rossz volt nézni szegényt.De ő nem hagyta magát,vissza akart ütni neki(meg is érdemelte volna),de szerencsére én hamar odaszaladtam,és le tudtam fogni.

-Hé!Ezt most miért kapta?

-Kíváncsi vagy?-kérdezte apa,aki mellettem ült,mire csak bólintottam,és erre én egy jókora ütést kaptam a hátamra.Ami annyira erős volt,hogy leestem Louis ölébe.De annyira büszke vagyok rá,hogy csak pár könnycsepp gördült le az arcomon,és nem kezdtem el reménytelenül sírni,mint egy csecsemő,hogy nagyon!

-Na ebből elég!Ha engem üttök,elfogadom,de ha azt,akit szeretek,abból nem lesz jó!-Fenyegetőzőt Loui apának,miközben engem simogatott.

-Szóval te akarsz megverni minket?-kérdezte az apja,és összenevetett apával.

-Aha!Igen!-mondta határozottan,mire megfogta a kezem,és sietve kivezetett a házból.Amint kiértünk,megölelt,és én viszonoztam is.

-Vigyázni fogok rád örökre!Szeretlek!-suttogta a fülembe.

3.rész

~Louis szemszöge~

Végre eljött a nagy nap!Végre megmutathatom a világnak,hogy én is vagyok valaki!Végre eldöntöttem,hogy mit fogok felvenni!Végre rájöttem,hogy túl sok "végre"-t mondok.Anya bejött a szobámba,és mondta,hogy indunk.Ránéztem az órámra,és 6 óra sem volt még.Te jó ég!Jó,értem hogy London messze van,és,hogy ha nem akar az ember több ezer embert végigvárni,akkor korán kell mennie,de akkor is!Minek kell olyan korán menni?Á,mindegy!Szóval lementem,hogy vegyem fel a cipőmet,de Regi hamarabb nekem futott,és megölelt.

-Szia!Jó reggelt!Mi a baj?

-Szia,köszi,neked is!Ja,semmi,csak semmi kedvem ehhez az egészhez...

-Tudom,de csak az én kedvemért legyél boldog!

-Hali!Ugye csinálhatok egy képet rólatok?Igen?Akkor Regi,vedd fel ezt a sálat,és mindketten mosolyogjatok!-mondta Fizzy(a húgom) tele sietséggel,úgyhogy sietni kellett...Szerencsére készen lett,és indulhattunk is.

-Mit is fogsz énekelni,drágám?

-Read All About It...Sajnos...

-Kérlek ne legyél szomorú!

-Nem vagyok...-ekkor pusziért hajolt,amit meg is kapott.De nekem ennyi nem volt elég,szóval egy hosszas csók lett belőle,amit a többiek nem néztek jó szemmel.

-Nem unjátok már?!-mondta apa.A többiek csak egyetértően bólogattak.Erre muszáj volt visszatérnünk az eredeti pozícióba visszamenni,de attól még a kezünket összekulcsolva tartottuk.Miért ne?Apa egyik munkás autójával mentünk,hogy mindenki férjen el.Az az autó olyan volt hosszú,mint egy busz,de mégse az volt.És mi a második sorban ültünk,szóval majdnem mindenki látott minket.Rossz volt így,de anyáék nem engedték,hogy leghátul üljünk.

-Regi,valamit elmondok,de ígérd meg,hogy nem borulsz ki...

-Mondjad!

-Szóval a tegnap,mikor utánnad mentem a suliba,leállítottam egy tanár...

-Mit akartál?

-Nem tudtam,hogy merre tartják az ólvasókört,és megkérdeztem tőle.Miután elmondta nekem,kérdezősködni kezdett,hogy ki vagyok,és hogy milyen kapcsolatban vagyok veled...

-Úristen!És te elmondtad?-kérdezte kacagva

-Igen,de nem kellett volna?

-Már úgyis mindegy...Tudnád jellemezni?-annyira kacagott,hogy ezt alig tudta elmondani.

-Magas,barna hajú,barna szemű ember....

-Basszus!Az a matek tanárom volt...Tudod,aki utál engem...

-Bocsi...

-Nem baj,úgysem érdekel,mert ő mindenáron meg akarja kesereríteni az életemet.

-Akarod,hogy jobban megismerjen,és kapjon valamit tőlem?

-Neeeee!Kérlek ne verd meg!

-Miért?

-Mert én kérlek rá!

-Oké,megígérem!-aval megcsókloltam volna,ismétlem volna,de anyák megszólítottak,hogy üljek rendesen.Áááá,itt ezek előtt képtelenség valamit is csinálni!

-Megérkeztünk!

Kiszálltam,megvártam a többieket,és körülnéztem.Tényleg nem voltak sokan,nem lehettek 20-nál többen.Ez jó.Most.A java csak most jön.Mikor mindenki leszállt,elindultunk,hogy jelentkezzünk be.

-Név?

-Louis William Tomlinson.

-Életkor?

-18.

-Köszönöm!-avval a kezembe nyomott egy papírt.Na igen,a sorszámom.Én voltam a 155204-es versenyző.Regit is kifaggatták,és ő lett a 155205-ös.Elindultunk befelé,és hejet foglaltunk.Vártam.Nagyon izgultam.De egyszer csak meghallottam a nevem,és elindultam.Mikor megérkeztem,Regi adott egy puszit,és mindenki egy "sok sikert" mondott.Felmentem a lépcsőn,ahol volt egy nő,aki a kezembe nyomta a mikrofont,és sok szerencsét mondott.Nagy levegőt vettem,és elindultam.

-Szia!Mi a neved?-kérdezte az egyik zsűri kedvesen.

-Louis William Tomlinson.

-Honnan jöttél?

-Doncaster-ből.

-Mi szeretnél lenni?

-Énekes,de ha az nem jön össze,akkor drámatanár szeretnék lenni.

-Oké,Louis,hallgatunk!-elénekeltem a dalt(nem túl nyugton),és mindhárman igent mondtak,és megícsértek.Alig  vártam,hogy jöjjek le a színpadról,mert nem tudtam visszatartani az örömöm.Mikor valahogy kiértem,leszaldtam a színpadról,és mindenkit egyszerre öleltem meg.Áááá!Él sem hiszem!Továbbjutottam!

2.rész

~Regi szemszöge~

 Minden rendben volt addig,amíg ez ki nem derült.Nem kellett volna kiderüljön!Nem!Legalább csak Loui tudja,senki más...És én megbízom benne...Kimentem Loui után,és láttam,hogy veszekszik a bátyámmal.

-Hogy mondhattad el ezt?!

-Most legallább visszakaptad,hogy összekennél majonézzel!

-Hogy lehetsz ennyire köcsög?!Minek kellett elmondanod,hogy tudunk énekelni?Te is főleg anyáéknak mondod el te idióta!

Meg se bírtam mozdulni, nem tudom, hogy de dühösebbnek éreztem magam,mint valaha.Hogy mondhatta el?!Miért?Miért hallgatózott?Mi köze van hozzá?!A fejemben ezek a kérdések csak úgy jöttek egymás után,választ akartam kapni rájuk!Odamentem az én drága testvéremhez,és egy jó nagyot ütöttem az arcára.Meg kell mondani,nagyon is jól esett!Lenyomtam a földre,és én is utánna,mert fojtatni akartam a pofozását.

-Hé!Megvesztél?!-de megállított.

-Miért kellett elmondanod te hülye?

-Csak úgy.Viccből.Tudod?

-Ebben meg mi a vicc?!

-De tényleg na!Olyan szépen énekeltek,miért nem mondtátok meg?

-Talán mert nem akartuk!-förmedt rá Loui.

-Miért nem?

-Mert nem szeretnék hírnevet!Egyedül lennék,és kitudja mikor találkoznék veletek!

-Hát ez mondjuk érthető.És mi van veled,Boo Bear?

-Ne hívj így,jó?!Azért mert nem férfias a hangom,kicsit sem!

-Loui!Ha ezt nem szívod vissza most azonnal,te is kapsz!

-Ne butáskodj már!Tudod,hány férfi irigyelné a hangod?

-Hát ha ti mondjátok...

-Szóval visszaszívod?

-Vissza...-abban a pillanatban kinyílt az ajtó.Anya,és Jay(Loui anyja) voltak azok.Hát persze!Ez is az ő műve!

-Gyerekek!Ti meg miért vagytok a földön?-nagyon hülyén nézhettünk ki...

-Hát,tudod,anya,valaki nem tudja tartani a szályát,és ezért megkapta.-magyarázta Louis az anyjának.

-Regi!Szállj le már Dave-ről!Nem ezért jöttünk!-na jó,ilyen hülyén még sosem nézhettem ki vele.Vicces.-Na jó,gyerekek ki a nappaliba,mert ezt meg fogjuk beszélni!-kimentünk,és helyet foglaltunk,várva az ítéletet...Én rögtön Louis mellé ültem le az egyik fotelbe.A testére hajtottam a fejem,és az egyik karommal átöleltem.Ő a jobb karjával átölelt.Elég kényelmes póz volt,nem tagadom!

-Szóval miért titkoltátok a hangotokat?

-Mert nem szeretnék hírnevet...-feleltem egyszerűen.

-Miért?

-Mert akkor egyedül lennék,és kitudja mikor találkoznék veletek!

-Ez érthető...És te,Louis?

-Mert szerintem nem férfias a hangom,de Regi és Dave szerint igen.

-Énekelj!-még csak ez hiányzott!Elkezdte énekelni a Hey There Deliah-t nagyon szépen.Mikor abbahagyta,egyszerre kezdtünk el tapsolni.Nagyon ügyes volt!

-Felejtsd el azt,hogy nem férfias a hangod!Neked nagyon szép hangod van!-dícsérte meg anya.Jay szóhoz sem tudott jutni,csak könnyek hullottak ki a szeméből.Büszke volt rá,nagyon!

-Regi!Most te jösz!-sóhajtottam egyet,és nekikezdtem Read All About It-nak.Mikor befejeztem,megtapsoltak...Ez nagyon jól esett...anya szemébe könnyek gyülekeztek,ami miatt még jobban elérzékenyültem.Büszke volt rám!

-Annyira szépen tudtok énekelni!És esetleg nem akartok holnap bejelentkezni az X-Factor-ba?

-Ha Regi jön,megyek!-mondta Louis.Mindenkivel egy emberként néztünk rá.-Mi van?

-Szóval ha Regi jön,te is mész?-Loui egyet bólintott.-Regi!Hajlandó vagy te is menni?

-De egyedül fogok lenni!

-Na és?Tudod,mennyi énekes van egyedül,és mégis boldogok?-na tessék!Mindenki kíváncsian várta a válaszom.

-Sok...Akkor jelentkezzek?

-Igen!-Mindenki egyszerre mondta.A vége az lett,hogy holnap megyünk Londonba,hogy jelenetezzük az X-be.Később előszedtem,hogy holnap miben fogok lenni.Mivel a Lila a kedvenc színem,így majdnem mindenem lila volt:a pólóm,a táskám,a cipőm,az órám,és a karkötőim.Elégedett voltam az eredménnyel,nagyon!Ránéztem az órára,és még csak fél hat volt.Gondoltam,meg tudjuk még nézni azt a filmet,így átmentem Loui-hoz.

1.rész

~Louis szemszöge~

           

Türelmetlenül vártam,hogy valahogyan leszálljon a buszom.A fülhallgatgatómban éppen lejárt egy szám,mikor Dave meglökött,hogy megérkeztünk.Leszálltam a buszról,és mikor hazaértem,szokás szerint senki nem volt otthon.Így hát letettem a bőröndöm,és rögtön átrohantam a szomszédba.Ahol legnagyobb meglepetésemre csak Dave volt otthon,más senki(sajnos)

-Szia Dave!Regi hol van?

-Helló!Nincs itthon.Áttették péntekre az olvasó kört,szóval még egy órát várnod kell,ha látni akarod őt!

-Hogy mi?!Áttették?!Micsoda köcsögség már ez!És persze hogy látni akarom!Megint öt napja nem láttam őt...Amiatt a nyomorék suli miatt!

-Hát jah...És most mit fogsz csinálni?

-Elmegyek a sulijához,és megvárom.

-Hát jó,menjél nyugodtan,de te motorral mész?!

-Igen.-már éppen mondani akart valamit,de nem hagytam-Vigyázni fogok rá ne aggódj!

-Jó,de ha meghallom,hogy bármi baja is lesz,én esküszöm,hogy...

-Na jó szia!

  Még azelőtt kimentem a lakásból,mielőtt mondhatott volna valamit.Haha!Szóval kivettem a garázsból a motort,és elindulam a sulijába.Mikor megérkeztem,helyet foglaltam egy kinti padon,és vártam..Vártam...De semmi.Így nem tudtam mást tenni,bementem az épületbe.Pontosan fogalmam sem volt,merre tartják az olvasó kört,így hát sokat boldogtalankodtam...Valahogy szerencsére megláttam a folyosón egy tanárt.

-Öm...Jó napot!Megkérdezhetném,merre tartják az olvasó kört?

-A könyvtárban.Menny egyenesen,és onnan jobbra.

-Igen,köszönöm!-már éppen indultam volna,mikor megállított.Hát persze!

-Egy pillanat!Ön melyik osztályhoz tartozik?-na,ezt megkaptam!Azt hiszi,hogy egy itteni hanyag diák vagyok,aki a saját sulijáról majdnem semmit sem tud.Szuper!

-Én...Nem ebben a suliban tanulok.

-Akkor mit keresel itt?

-Valakit várok...

-Kit?-azt hittem már leütöm!Mi köze van hozzá?!

-Regit.Biztos ismeri!Kék szemű,világos barna hajjal.

-Youngermant?Milyen ügyben keresed?-milyen fontos,mondhatom!

-Csak egyszerűen utánajöttem,meglepetésből.

-Értem!Kije vagy neki?-le.fogom.ütni!!!

-A barátja.

-Mi a neved?

-Louis.De most már sietnem kellene!Mindjárt csengetnek,és akkor oda a meglepetésem!-komolyan,nem tudtam mit mondani-További szép napot!-azzal el is húztam a csíkot.Még engem is meglepett,hogy ilyen udvarias voltam egy ilyen idegesítő emberrel!Meglepett,tényleg!Fojtattam a "felfedező utamat",és valahogy odaértem.Már vagy egy fél órája ott kuksoltam a falnak dőlve.Komolyan azt hiszem,elaludtam,és a csengő hangja ébresztett fel.Szóval vártam azt hiszem,még vagy 5 percet,mikor valahogy kinyílt az a nyomorék ajtó.7-en kiérkeztek,és legvégül Regi.Jesszusom,megint milyen gyönyörű!!!

-Jó napot kívánok Regina!

-Loui!Te hogy hogy itt vagy?

-Csak gondoltam megleplek!Szeretlek!-egy pusziért felém hajolt,de végül egy hosszas csók lett belőle...

-Madison!Kérem ne itt,és főleg ne idegenekkel!-erre jót röhögtünk és kimentünk(kézen fogva).

-Ki volt ez?

-Emely-néni...Mindig Madisonnak szólít,nem tudom miért.

-Mert az egy gyönyörű név!Amúgy van egy horror film,nem nézzük meg?

-De igen!-mikor hazaértünk,megbeszéltük,hogy 10 perc múlva átjön,és megnézzük a filmet.Nos,10 perc már régen letelt,így nem volt mit mást tennem,átmentem hozzájuk.Felmentem a szobájába,és hallottam,hogy énekel.De valami angyali hangon!Jézusom!Így énekel 16 évesen,mintha már tapasztalt énekes lenne!Valahonnan ismerős volt a dal,de fogalmam sincs,hogy honnan...Talán abból a filmből,amit Regi annyiszor megnézetett velem.Mi is volt a neve?Milyen tábor?Jaj igen!Azt hiszem a Rock-Tábor!Bíztos az volt!De miért titkolta ezt?Miért nem mondta el?Éppen annál a résznél volt,amikor a fiú kellene énekeljen.Nagy levegőt vettem,és az a részt én énekeltem.A döbbenettől úgy nézett,mint aki sosem látott volna embert.Ahhoz a részhez értem,mikor mindketten kell énekelni kellett,szóval akkor mindketten énekeltünk.Annyira jó volt!Nekem az egyik fésűje volt a mikrofonom,míg neki egy összefogott füzet,és komolyan,mint abban a filmben kézen fogva énekeltünk.

-Ez nagyon szép volt,de  Lous!Miért nem mondtad,hogy ilyen szépen énekelsz?

-Mert nem túl férfias...És te meg miért hallgattál?

-Na,ezt most azonnal visszaszívod!Neked csodálatos,különleges,erős és megdöbbentő férfi hanggal rendelkezel!

-Tényleg így gondolod?

-Sosem hazudnék neked,ugye tudod?

-Tudom!Szeretlek!És te,miért hallgattál erről?

-Mert nem szeretnék hírnevet...Egyedül lennék...Nem akarom!Ígérd meg,hogy hallgatsz erről az egészről!

-De most meg miért?Tök klassz lenne!

-Azért mert csak nem fognak egy csapatba kovácsolni pár őrült fazonnal!

-Hát jó!Hallgatok!-lesütöttem a fejem,mert nem voltam boldog.De azonban hallottam,hogy valaki beszél rólunk a telefonba.Gondolkozás nélkül kimentem,hogy nézzek utána.Nem hittem a szememnek!Dave volt az.

-Dave!Ugye nem anyáéknak mondtad el,vagy akartad elmondani?!

-Sajnálom,Loui!De már késő!